Tavak mindig

A várost "fő"-ként szeretem,
de végre temetem.
S egy korai állomáson
régi városom köszönt:
Vándor, hát visszatértél?

Nem!

Még csak most indulok.

Vég nélkül

Utolsó pici vers:
ez meg még talán nyers;
...és biztos, hogy talán:
a Tabán asztalán
fejezetlen hagyom.

Dormi

Zenélek most Neked...

Nem tudom bejön-e... ez a fajta muzsika megoszt. Nem kedvelik, vagy igen. Tapasztalataim szerint akinek tetszik, annak nagyon. Ha csak egyetlen kedves olvasómnak tudok ezzel újat mutatni, élményt adni, már megérte ide kitenni.

Nekem bevallom nagyon tetszett. És elgondolkodtatott... Élvezd!

Porított lélek

Száraz lelket tessék!
Instant, por formában!
Túlvilági esték -
Vöröses szobában.

Tudni véled utad,
S cimborálsz Ördöggel.
De nem Ő az urad,
Csak most épp Ő jött el.

Old fel a port vízzel
Kavard fel rendesen
Két unciát tízzel
Majd ürítsd, lelkesen.

Üres kehely után
Te is üres leszel
Majd csak nézel bután
Míg újabb port veszel.

Kostólgatod sorra
De ugyanaz fogad
Számítottál jóra
De nem látod magad.

Most fog meg a kezem.
Vigyázlak, és óvlak.
Többé nem engedem,
Hogy bedőlj a pornak.

Szent Marketing

Szentelt víz, buborék mentes.
Nem büfizel tőle: csendes.
Most két palackkal féláron.
Fizesd hát ki, még megvárom.

Megváltás lesz, ha lenyeled.
Mennyei ízét kedveled.
Jobb mint tizenhárom ima.
Elégülsz is, nem kell lány sem.

Akcióban az Úr Fiát!
Adunk mellé egy Bibliát.
És értelmezzük is Neked.
Csak a vizet párban vegyed!

Mennyit érsz

Drágám. Mindegy minek látlak.
Milyennek képzellek, szintén.
Amit még elrejtesz, várhat.
Mindegy, hogy milyennek hinném.

Lelki társamnak érezlek.
Társadként is Veled érzek.
Boldog vagyok ha nézhetlek,
s ha sebzenek, Veled vérzek.

Jóizű kacajod harsan:
Távol tőled, mégis érzem
Kacajodat minden dalban,
Minden lüktető zenében.

Ezerszínű hajnal, színét
Most végre lefestem. Bennem
rímel arra, kinek szívét
a szívemben elhelyeztem.

Megázó

Valami közeleg.
Legyőzni akar?
Gyere csak közelebb
Forró zivatar!

Áttetsző vízkarod
- mert hagyom magam -
Elmos, ha akarod,
Elfojtva szavam.

De lehet lágy, szépen;
Mint egy régi képen,
vagy csendes mesében:
Szivárvány az égben.

Lehet, hogy csak ölel
Langyosan, kedvesen.
Esőcseppjeivel
Körbevon teljesen.

Harmat lesz a csókom,
Melyért eljössz újra.
Együtt megmártózunk,
S teszünk el az útra.

RE: Gyűlölni akarlak

Versfórum válaszok 1.

Előzmény:
Juhász Albert: Gyűlölni akarlak


Válaszom:


Erős az érzés, de rossz
lüktető, távozó Erosz;
végre valaki felpofoz:

mindenestül meg kell élni,
hogy újra ne kelljen félni.
Mindig szabad, s kell remélni.

Majd jön újabb csodás hajnal
lelked bugyrán édes dallal,
gyöngyöző kacér kacajjal.

EMBER vagy! Ettől nem foszthat
senki, aki mondhat rosszat
vagy jót is akár, naphosszat.

Csodálója vagyok mindig
lelkeknek, és ha nincs itt:
Köszönöm. Ugyan már, nincs mit!

A tanulás örök

Van, amikor rosszat cselekedem. Volt, hogy bántottam másokat. S oly sokszor hibáztam is, azt hiszem. S hibáztak sokszor mások is, kiknek sokára tudtam csak megbocsátani.

De mindent, mindent figyelek, mindenki fontos, fontos lehet amit mond, amit akar. Minden hiba, minden bűn, s még a jócselekedet is tanulás. Az átélésen át a megtapasztalás iskolája. És van úgy, hogy jobbá válhatok általuk. Nem másnak, hanem magamnak, s ezáltal talán másnak is. Ha csak egyetlen ember akad a világon, akinek segíthetek, már nem volt hiába.

S van úgy is, hogy egy régi tanítóm gondolataimon túl a valóságban is megjelenik, s dícséretét megkönnyezem. Talán nem bántom meg vele, ha inkognitója megőrzésével a blogon közzéteszem kedves üdvözletét, és a visszaköszönésemet.

"Kedves Csaba!
Ma regisztráltam és veled "találkoztam" először. Olvaslak, és tanulok tőled. Köszönöm:-) (aláírás)"

"Drága (megszólítás),
Szívből köszönöm sorait, bár jól esik, nem hiszem, hogy bármi újat tudnék Önnek tanítani. A "mai napra" olyan férfivé értem, akinek lényegi eleme a feltétlen szeretet és az elfogadás. Szüleim után Ön az elsők között volt, akitől ezt lehetőségem lett volna tanulnom. Talán kellett hozzá az a sok év azóta, és mindaz a kálvária, amit igazából már nem is bánok. Köszönöm. :) "

Azt hiszem a tanulás csak velünk együtt ér majd véget.

Mosolyogva könnyebb

Valamely vándor, aki nem csupán vándorol, de figyel is, szükségszerűen látja meg, hogy nem csak a távolodó mosoly létezik. Mindig megadatik egy újabb mosoly, mely éppen szembejön a vándor útján. Micsoda véletlen, az újabb mosolyok mindig szebbek is.

De ehhez a vándornak is mosolyognia kell!